A kínai gazdaság a főbb makromutatók alapján

Kínában él a világ népességének közel ötöde; 1,35 milliárd ember (2013.). Ezzel szemben a világ GDP-jének ötödét előállító Európai Unió népessége 507 millió fő (Eurostat, 2014.), az Amerikai Egyesült Államok, melynek részesedése a világ GDP-jéből szintén megközelítőleg 20%, népessége csupán 316 millió fő (World Bank, 2013.). A GDP termelés a fejlett, Észak-Amerikai és Nyugat-Európai régiókba koncentrálódik, ahol a népesség kisebb aránya él, míg a fejlődő régiókban (főleg Dél-Ázsia, Kelet-Ázsia) él a világ népességének nagy része. Az így kialakult óriási különbség az egy főre jutó GDP-ben komoly életszínvonalbeli különbségeket, régiók közötti és országon belül egyenlőtlenségeket szül, mely még a fejlődő régiók dinamikusabb növekedése ellenére is tartósnak bizonyul.

Kína népességének gyors növekedését az 1970-es évek végén bevezetett egyke politika törte meg. A 14 év alattiak aránya elkezdett csökkenni, amivel együtt járt a demográfiai függőségi arány csökkenése. Azonban a fiatalok arányának csökkenése nyomán, az idő előrehaladtával, az aktív kort elérve a függőségi arány elkezdett emelkedni. Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kap a demográfiai függőségi arány növekedése világszerte: csökkenő születésszám, növekvő várható élettartam jellemzi a legtöbb fejlett országot. Az egy aktívra jutó eltartottak számának emelkedése világszerte komoly terheket ró a társadalomra és az egészségügyi, szociális ellátó szervekre. Az egy főre jutó, illetve a GDP arányában mért egészségügyi kiadások növekvő trendet követnek Kínában is, hasonlóan, mint a világ többi részén.

Az Európai Unió GDP-je 2013-ban 17960 billió, az USA GDP-je pedig 16768 billió dollár volt. Kína, bár a harmadik legnagyobb GDP-vel rendelkezik, bruttó hazai terméke csupán az USA GDP-jének 55%-át tette ki. Kína figyelemre méltó növekedési teljesítményt tudott felmutatni, ezzel lehetővé vált a sikeres felzárkózás. Ugyanakkor ennek érdekében bizonyos torzulások jellemezték a gazdaságot (alacsony kamatok, alacsony bérek, alulértékelt valuta). A torzulások következtében egyensúlytalanságok léptek fel: a befektetések és a hitelek túlzott mértékű növekedése, ingatlanpiaci buborék, folyó fizetési mérleg tartós többlete. Az egyensúlytalanságokat a 2007-es pénzügyi válság igencsak súlyosbította és kiegyensúlyozásra késztette az országot. Az exportvezérelt növekedést aláásta a globális kereslet visszaesése, így egyre nagyobb hangsúlyt kap a belső piac, a belső fogyasztás alakulása. Bár a GDP továbbra is növekvő trendet követ, a növekedés üteme a válság óta visszaesett.

A növekedés lassulását a „long landing” kifejezéssel is illeti néhány tanulmány, mellyel arra utalnak, hogy Kína hosszú időre alacsony növekedési kilátásokkal néz szembe. Ez felveti a kérdést, hogy vajon az egyensúlyi növekedési pályára történő átmenet zajlik le, vagy strukturális reformok bevezetése szükséges? Annyi bizonyos, hogy a kínai gazdaságpolitika az utóbbi években aktív nyitási, liberalizációs politikát folytat annak érdekében, hogy a kínai valuta nemzetközi szerepét erősítsék, használatát fokozzák. Emellett a reálgazdaságban is megfigyelhető az átalakulás: a szolgáltatások arányának növekedése a gyáripari termeléssel szemben, innovatív vállalatok támogatása, K+F-re fordított kiadások növelése, a mennyiség helyett minőség előtérbe helyezése és egyre nagyobb figyelem a környezettudatosságra mind-mind a növekedés új motorjai lehetnek.

Az egy főre jutó GDP az USA-ban majdnem nyolcszor magasabb, mint Kínában. Kína gazdasági teljesítménye kiemelkedő ugyan, de a bruttó hazai termék egy főre jutó értéke alapján lemaradása jelentős nemcsak a világelső USA-hoz vagy Európai Unióhoz képest, de még a világátlaghoz (10613 USD/fő, 2013.) képest is. Ez a mutató árnyalja a kínai gazdasági teljesítményről alkotott képet, jelzi, hogy fejlődés jelenlegi fázisában még jelentős életszínvonalbeli különbségek húzódnak Kína és az összehasonlításban szereplő fejlett nyugati államok között. Ugyanakkor a kínai felzárkózás nyomán a szegények aránya a társadalomban folyamatosan csökkenni tud, 2011-re 20% alá került.

Joshua Aizenmann (2015) szerint az exportvezérelt növekedés elsőszámú példája Kína. Feltörekvő, exportvezérelt gazdaságok esetében tipikus jelenség a belső kereslet minimális szintje, az egy főre jutó fogyasztási kiadások rendkívül alacsony mértéke. Ezek az exportvezérelt feltörekvő gazdaságok az olcsó munkaerőnek köszönhetik versenyképességüket a világpiacon, és a sikeres felzárkózás ára a nyomott bérek következtében kialakuló visszafogott belső kereslet, ami nemzetközi összehasonlításban alacsonyabb életszínvonallal párosulhat. A sikeres felzárkózás nyomán általában a belső kereslet dinamizálódása is végbemegy, emelkedő reálbérek, emelkedő életszínvonal mellett.

Az összehasonlításban a fejlett USA és Japán egy főre jutó fogyasztási kiadása messze felülmúlja a világátlagot is, míg Kína nagyságrendekkel alacsonyabb növekedési pálya mentén mozog. (GINI index alapján egyenlőtlenség hasonló, mint USA, Japán)

Kína az utóbbi két évtizedben megnyitotta kapuit a külföldi működőtőke befektetések előtt, a GDP arányában jelentős mértékű beáramlás figyelhető meg. Kína örömmel fogadta a beáramló tőkét, amennyiben az hajlandó elfogadni a kínai játékszabályokat. Ezáltal gyors know-how beáramlás ment végbe, ami a hosszú távú növekedési, versenyképességi kilátásokat tudta javítani.

A kínai gazdaságot leginkább jellemző faktorok között tartjuk számon a kiemelkedően magas megtakarítási arányt, mely jellemző mindhárom szektorra (háztartások, vállalati, kormányzati szektor). Guonan Ma and Wang Yi (2010) szerint a gazdaságban megfigyelhető torzulások mellett igen fontos szerepet játszottak a magas megtakarítási ráta kialakulásában a vállalati strukturális reformok, munkapiaci reformok és az öregedő társadalom is. A megtakarítási ráta időben növekvő trendet követ, melynek csúcspontját már középtávon elérheti a gazdaság. A munkapiaccal kapcsolatos reformok (munkahelyteremtés) és a törekvés egy erősebb szociális biztonsági háló kialakítására segíthetik az átmenetet egy kiegyensúlyozottabb belföldi keresleti struktúrához.